Ahol felnőttem egykoron puszta volt (1800-as évek), később falu lett (1900-as évek), mostanra már várossá nőtte ki magát. Volt a falucskánknak 3 viszonylag nagy tava ahol nyáron fürödtünk, horgásztunk, és csónakáztunk (tutajoztunk), télen csúszkáltunk, korcsolyáztunk, hokiztunk. Ahogy teltek az évek, kijártuk az iskolákat, felnőttünk, és elkezdtünk dolgoznijárni, és haza csak aludni jártunk, vagy elkerültünk szülőhelyünkről és csak egy-két szabad hétvégén megyünk haza megnézni a szülőket, haverokat, ismerősöket, a régi lakhelyünket. Én is hasonló cipőben jártam (járok), évek multán haza jöttem, és amit más városokban meg szoktam sportolási lehetőségeket, próbáltam itt a szülőhelyemen tovább folytatni. De ez nem ilyen egyszerű. Sportolásban jó időben, a futást látom a legjobb mozgásnak,rosszidőben a fitnesztermeket, hidegben korcsolya, hoki, síelés.
Futni hol lehet? A válasz egyszerű. Mindenhol.
Hol célszerű? Hát nem a belvárosban.
Itt ahol felnőttem van egy erdő, oda járok futni, de mint tudjuk az erdő elsősorban az állatoké, és néha „engedélyt” kapunk tőlük a használatára. Ezzel semmi baj nincs.
A legnagyobb baj talán télen van, mármint mozgás területén.
Korcsolyázni hol lehet? Befagyott tavakon, folyókon, műjégpályán.
Mint említettem volt a falunknak 3 tava. Az egyik az Arborétumban volt (van), itt ugye egyértelmű nem lehet korizni, csak sétálgatni. A másik egy úgynevezett Malom-tó, ez régen emlékeim szerint nagy és tiszta volt, most a tó kerülete ugyan akkora de minden oldalról kb. 5-10 méteren benőtte a nád. Most mikor lementem oda egy tábla fogadott:
„MAGÁN TERÜLET!
HORGÁSZNI TILOS!”
Amikor gyerek voltam még mindenkié volt.
No sebaj, korcsolyázni lehet. Meg is tettem, laza két óra korizás, jól esett.
A harmadik tavunk, ez igazából kettő tó volt egymás mellett, egy nagyobb és egy kis dombbal elválasztva egy kisebb. Ma elmentem megnézni mi a helyzet ott, lehet-e korizni, és szomorúan tapasztaltam a tó eltűnt. De ez nem a globális felmelegedésnek köszönhető, hanem ez is magánkézbe került és betemették. Egy mocsaras, náddal benőtt terület maradt a helyén.
Egy ismerősöm aki 60 éves, mikor elmentem hozzá és kimentünk náluk a környéket bejárni, megmutatta a tavakat, folyókat. Még mindig a helyükön vannak éppen úgy mint mikor gyerek volt. Meg tudta mutatni azt a helyet ahol egy nagy kő van a tó partján, és mikor be volt fagyva ők meg koriztak ráesett arra a kőre és betörte a fejét, felrepedt a szája (egyébként ez Szlovákiában van). Én ahol felnőttem ilyen dolgokat nem tudok megmutatni majd a gyerekeimnek, vagy csak részben mert egy "jóember" eltüntette a régi grundokat.
